(Kibédi Varga Katalin – protokoll szakértő véleménye alapján)
A 21. században az ismerkedési szokások is változáson mentek keresztül. Annak ellenére, hogy egyre szélesebb körben – és egyre több korosztályban – elterjedt például az online társkeresés és a kapcsolattartásnak is egyre fontosabb színhelyei a különböző közösségi oldalak, az egymás iránti tiszteletteljes viselkedés ma is ugyanannyira fontos, mint korábban. Feltehetjük a kérdést, hogy mit nevezünk lovagiasságnak ma, mi tesz valakit úriemberré, és melyek azok a viselkedési hiányosságok, amelyekkel biztosan nem teszünk jó benyomást az ismerkedés – legyen az online vagy személyes – során.
Az egyre nyitottabbá váló társadalmakban fontos feltenni azt a kérdést, hogy egyáltalán életben kell-e tartani ezeket az olykor elavultnak tűnő hagyományokat. A kérdést több nézőpontból is érdemes megvizsgálni.
Az érem egyik oldala, hogy a nők egy része valószínűleg nem tartja szükségesnek a fenti szokások életben tartását, mivel úgy gondolja, hogy ezzel alsóbbrendűségét ismerné el. Sokan elég erősnek és önállónak érzik magukat ahhoz, hogy kinyissák az ajtót vagy kifizessék a vacsorájukat. Ezzel együtt a férfiak egy része is azt gondolja, hogy a mai emancipált világban már nincs szüksége a nőknek – és ezáltal nekik sem – a lovagias gesztusokra, tehát amennyiben a nők minden szempontból egyenjogúságra vágynak, akkor értelemszerűen nem jár nekik a megkülönböztetett bánásmód.
Személy szerint én nem értek egyet a fenti érveléssel. Egyrészt véleményem szerint lehet egy nő okos és önálló, ugyanakkor az sem hátrány, ha képes játékosan kezelni a nemi szerepeket. Ezen kívül pedig úgy gondolom, hogy az egyenjogúság nem jelenthet egyformaságot. A férfiak és a nők egymással való viselkedése a kölcsönösségen alapul. Például a férfi kedves gesztusként kinyitja partnerének az ajtót, felsegíti a kabátját, amit a hölgy viszonoz egy sereg gesztussal. Megigazítja a nyakkendőjét, kedvesen megérinti, amikor elmegy mellette. Sokáig lehetne sorolni ezeket a látszólag szükségtelen mozdulatokat, amelyeknek a lényege az, hogy jólesnek nekünk. Az előzőleg bemutatott radikális érvelés ezeket is eltörölné, miközben e gesztusoknak nem az egyenjogúsághoz, hanem az egymás iránti kapcsolathoz van közük; ezek elmaradása a két fél egymáshoz való viszonyulásáról árul el rengeteget.
Eltérő nézetek
Előfordulhat az is, hogy a két fél udvariasságról, etikettről és lovagiasságról alkotott képe eltérő. Ennek többféle oka lehet, például az, ha az egyik fél nem tartja olyan fontosnak, mint a másik, vagy ha az egyik fél ismeri az adott szabályt, a másik pedig nem. Ebben az esetben más szinten áll a tudásuk.
Ilyenkor előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amikor az általunk teljesen helyesen alkalmazott szabály, az egyéniségünkből adódó udvarias viselkedés színpadiassá válik, csak mert a másik fél – vagy a társaság valamely tagja – nem ismeri az adott szabályt, netalántán hibásan alkalmaz egy általa valósnak vélt előírást. Ezt főleg a fiatalabb korosztály számára lehet fontos észben tartani, hiszen az etikettet nem ismerő társaságba csöppenve akár még furcsának is hathat a viselkedésük.
Én azt vallom, hogy egy igazi hölgy „zsigerből ráérez”, ha egy udvarias férfi helyesen viselkedik vele. A baj csak az, hogy egyre ritkább az igazi hölgy, és egyre több lány nem ismeri az etikett szabályait. Így nem jól reagál rá, nem jól jelez vissza. Ez pedig kényelmetlen szituációt okozhat.
Ha a férfinak kétségei támadnak afelől, hogy a lovagias gesztusai milyen fogadtatásban részesülnek, kérdezze meg a hölgy partnerét, mielőtt cselekedne:
- „Felsegíthetem a kabátod?”,
- „Finomnak tűnik, amit választottál. Ha jön a pincér, megrendelhetem neked?”
Online
Az online ismerkedés egyik legnagyobb problémája, hogy gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a tényt, hogy a képernyő másik oldalán egy húsvér, valós érzésekkel rendelkező ember van. A közvetett kommunikáció miatt sokkal többet megengedünk magunknak az online térben, mint azt személyesen valaha is tennénk. Az ilyen viselkedés tudatosítása, majd pedig lehetőség szerinti megváltoztatása, azért rendkívül fontos, mert napjainkban az egyedülállók többsége már ilyen formában keres párt magának. Éppen ezért fontos, hogy azt az alapvető tiszteletet, amit személyesen mindig megadunk ezekben a szituációkban, az online térben is honosítsuk meg.
A visszautasítás
Sokan helytelenül azt gondolják, hogy aki az ismerkedésnek ezt a formáját választotta, számítson arra, hogy a levelére nem érkezik válasz. Ez rendkívül udvariatlan hozzáállás, és mindenképpen kerülendő.
Képzeljük csak el, ha mondjuk egy szórakozóhelyen vagy az utcán leszólítana bennünket valaki, azt sem hagynánk szó nélkül; valamilyen formában udvariasan közölnénk vele, hogy sajnos nem szeretnénk ismerkedni.
Egy társkereső oldalon persze elég viccesnek tűnne egy ilyen elutasítás, mert egyértelműen abból a célból vagyunk ott, hogy ismerkedjünk. Már az üzenetváltás időszakában érezhetjük azt, hogy mégsem szeretnénk folytatni az ismerkedést, ilyenkor akkor járunk el udvariasan, ha ezt közöljük a másik féllel.
A legtöbb társkereső oldalon lehetőség van arra, hogy egy automatikus elutasító levelet küldjünk. Valóban egyszerűbb ezt így, egy kattintással elintézni, én mégis azt javaslom, hogy szakítsunk egy pár percet arra, hogy saját magunk megírjuk azt a néhány sort. A másik részről viszont ne sértődjünk meg, fogadjuk az elutasítást méltóságteljesen.
Az első személyes találkozó
Amennyiben szimpatikusnak tűnik a levelezőpartnerünk, és már néhány telefonbeszélgetésen is túl vagyunk, szorgalmazzunk személyes találkozót. Könnyen csalódás érhet bennünket, ha túl sokáig ábrándozunk, idealizálunk valakit, mert ennek az lehet a vége, hogy a másik a valóságban nem tud megfelelni az általunk elképzelt képnek.
Az első találkozó alkalmával ügyeljünk arra, hogy jó benyomást keltsünk, aminek kialakításához néhány alapszabályt nem árt szem előtt tartani:
- Érkezzünk időben és öltözzünk az alkalomhoz illően.
- Mindenképpen egy nyilvános helyet válasszunk a találkozóhoz.
- Érezzük jól magunkat, és ne próbáljunk valótlan képet közvetíteni magunkról.
- Amennyiben úgy érezzük a találkozó végére, hogy mégsem szeretnénk folytatni az ismerkedést, legyünk őszinték, és mondjuk meg. Ne tápláljunk hiú reményeket a másik félben. Mindenképpen személyesen vagy legalább telefonon közöljük, ha úgy döntünk, hogy nem szeretnénk a továbbiakban találkozni.
- Az ismerkedés módjától függetlenül a legfontosabb, hogy adjuk meg egymásnak a tiszteletet.